Hapsikám, csajszikáim mégis úgy döntöttem, hogy posztolom a május eleji hosszú hétvégei bringa túrám eseményeit.
Annak ellenére, hogy egyesek szerint én csak azért teszem közzé a túráim, hogy dicsekedjem, hogy mennyi kilométert tekerek.
Hogy a lényegre térjek, ugye meg volt hirdetve a szlovákiai rekus találkozó Léva közelében, Margita fürdőn.
A helyszín borzolta a kedélyemet, ezért előtanulmányokat folytattam annak érdekében, hogy vajon milyen a hely és a szállás lehetőség. Magyarul ez azt jelentette számomra, hogy a találkozó előtt március 30.-án elbringáztam Margitára.
Ennek során közel a célhoz egyszer csak egy szemből érkező autó ledudált és legnagyobb meglepetésemre a Kassai család tagjai álltak meg mellettem. Rövid szóváltás után ki-ki ment a dolgára. Előtte lelkemre kötötték, hogy ha megyek hazafelé akkor menjek be Ipolyszakállosra, mivel nekik ott van érdekeltségük.
Odaérve hangos Isu kiállításra lettem figyelmes, mivel elbénáztam a címet de Kassai Péter isteni véletlen folytán, éppen kinézett az utcára szőlő metszése közben. Jót beszélgettünk vele édesapjával és annak testvérével, megegyeztünk abban, hogy találkozunk majd a találkozón. Így is lett de addig még eltelt egy kis idő.
A jelentős napon elindultam Léva irányába Budapestről, hogy részt vegyek a találkozón!
Senki és semmi nem hátráltatta a haladásom és ennek őszintén örültem. Ez az útvonal egy teljesen forgalommentes országúton történt Szlovákia déli részén.
Elérkezve Peszegtergenyére a Schubert presszóhoz, melyet már régebben ismertem és tudtam, hogy kiváló Staropramen csapolt sört mérnek, legnagyobb meglepetésemre egy rekut pillantottam meg az udvarban az országútról.
Na, gondoltam a gazdája biztosan a találkozóra tart. A reku gazdája nem volt más, mint Laci Fsomen. Vele volt a fia Marci és Rita is. Ők szintén a szlovákiai találkozóra tartottak.
Megegyeztünk abban, hogy innen akkor együtt haladunk célunk felé! Szó, szót követett melynek során kiderült, hogy Laciék foglaltak maguknak szállást három személyre. A komfortos szállás négy személyes volt és Laci volt olyan kedves, hogy megkérdezte mi lenne, ha beköltöznék hozzájuk negyedikként a házban?
Volt nálam sátor de ennek az ajánlatnak nem tudtam ellenállni. Természetesen a költségekbe beszálltam. Az esti beszélgetések során lehetett fogyasztani pogácsát, beiglit és bográcsgulyást, melyeket ezúton is köszönök a szervezőknek.
Ezeket az ételeket a szervezők, résztvevők maguk készítették és mindenki annyit fogyasztott belőle amennyit a vérmérséklete igényelt.
Csapolt Bernard sör is volt, melyet mindenki maga csapolt a poharába, korsójába. Ezért viszont már fizetni kellett, nevetséges egy eurót. Köszönöm a szervezőknek. Bernard sör a kedvencem! Az est végeztével nyugovóra tértünk, nekem egy éjszakás kaland volt eltervezve.
Ez magyarul azt jelentette, hogy reggel megyek tovább Gimes felé és megtekintem a várukat.
Meg is tekintettem de csak a távolból, mivel a várak általában a hegyek, dombok tetején vannak. Így volt ez ezzel is és érdeklődésemre egy helyi ember elmondta, hogy felfelé csak földút vezet igencsak gyatra minőségben.
Ez az információ el is vette a kedvem a hegymászásról. Nem beszélve arról, hogy plusz kilométereket kellett volna tekernem a várhoz és vissza. Meghoztam a döntést és így kimaradt a várlátogatás.
Találtam egy kellemes éttermet, ahol megebédeltem. Ebéd után folytattam utamat Beckó vára felé. Ide szintén nem másztam fel az előzőek miatt.
A terv az volt, hogy elérkezve a Vág folyó mellé, valahol megalszom. Így is lett, a folyó árterében találtam egy házikót, melynek árnyékában tudtam felállítani Benjami Robertó által kölcsön adott sátrat. Nyugodalmasan telt az éjszakám.
Pöstyénen áthaladva ismét megállapítottam, hogy a kempingben nem fogok aludni, mivel most sem működik. Sőt Svijany sört sem tudtam fogyasztani a Vág melletti sörözőben mivel még nagyon korán értem oda és zárva volt a büfé. A sörautomata sem működött, ami a kapun kívül volt.
Hová jutott ez a világ?
Azért Drahovcében kárpótoltam magam. Jól esett a hideg innivaló ebben a korai májusi hőségben! Útvonalam a harmadik napra Gúta volt megcélozva a maga vízimalmával együtt. Előtte azonban Negyedre érve megebédeltem a Galaxy étteremben. Ebédemet egy csapolt Svijany sör koronázta meg.
A gútai vízimalom már ismeretes volt számomra, mivel már háromszor aludtam itt. Megérkezve a malomhoz, mindjárt érdeklődni kezdtem, hogy mit szólnának hozzá, ha ismét itt szunyálnék?
– Volt egy emlékezetes túránk Benivel, Gabival mikor ide érkeztünk Pestről, azzal a hátsó szándékkal, hogy itt fogunk aludni. Akkor számomra itt derült ki, hogy otthon felejtettem a hálózsákom de ez nem jelentett problémát, mivel a malom mellett lakó Mami tudott adni hálózsákot. Még válogatni is tudtam. –
Most nem volt ilyen problémám, viszont elmondták, hogy este buli lesz és ne számítsak rá, hogy fogok tudni aludni a hangos zene miatt. Nem a raklap bútorokon aludtam, mint régebben hanem a háttérben lévő bungeszben.
Némi takarítás után egész elfogadható hely lett belőle. Hogy volt buli vagy sem azt nem tudom, én olyan jól aludtam, hogy szinte hihetetlen. Kérdeztem is másnap reggel, hogy volt-e esemény? Mondták, hogy volt és igen sokan voltak. Így jártam. Aki még látni akarja a vízimalom környékét az októberig keresse fel mert utána bontás lesz. Állítólag valami szabadidő park lesz ott.
Reggeli indulás után megcéloztam Komárnót, majd utána a Duna mellett Párkányt.
Karvára érkezve, minő meglepetés, találkoztam Duka Gábor polgármester úrral, akit még a rekus találkozókról ismertem.
A Dunakorzó büféjének kínálatából elfogyasztottam egy adag sültkolbászt, mely adott annyi energiát, hogy hazáig elbiciklizzem segítségével.
Némi beszélgetés után jó utat kívánt nekem a polgármester.
Folytattam utamat hazafelé, Párkány, Vác, Dunakeszi, Budapest és az otthonom felé. A késő este már otthon talált a lakásomban.
Vélemény, hozzászólás?