Hegymenet
A múlt heti túrám után hazaérkezve már tudtam, hogy valami hasonlót kell csinálnom legközelebb, mivel nem voltam megelégedve magammal és az útvonalat sem úgy sikerült befejeznem, ahogy gondoltam.
Elcsábultam és kiérve a Kakas-hegyről a Pomáz felé vezető útra, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy guruljak lefelé, majd hazafelé.
Most csütörtökön viszont Szentendre, Visegrád és Pilismarótnak vettem az irányt.
Előző nap azért felkínáltam a lehetőséget Kovács Jánosnak de ő ügyesen egyéb irányú elfoglaltságra hivatkozva kimentette magát. Nekem is közbejött valami, így másnapra halasztottam a bringázást.
Reggel fél kilenckor már a bringámon feküdtem, melegem nem volt de ezt később pótoltam.
Mire a Megyeri-hídhoz értem már kellemes komfort érzetem volt. Gond nélkül eljutottam Dunabogdányba, ahol ragyogó napsütés fogadott.
Visegrádon megcsodáltam az új kerékpáros szelfi pontot. Pilismaróton vásároltam némi elemózsiát, mivel a hegyen nincsenek sűrűn az üzletek.
Jó két és fél órás mászás után elértem a vízválasztót, onnan már csak lefelé a Sikárosi rét és Dömör kapu érintésével jutottam le Szentendrére majd a Duna parti kerékpár úton a Megyeri-hídon át hazafelé.
A hegyi úton egyetlen kerékpárossal találkoztam aki szemből jött. Ugyanitt az autók száma ennek a duplája volt.
Ezért is jó itt biciklizni, mivel nincsen forgalom és ennek következtében a levegő is kristály tiszta. Persze ennek ára is van, mivel 487 méter magasra kell felbringázni és 3070 méter szintkülönbséget gyűjteni.