Isutól érkezett egy üzenet szerda este kilenckor: „Reggel 8 órára ide tudsz jönni hozzám? Vonattal mennénk Esztergomban és onnan Szlovákiába. Táv kb 110 kilométer bringával.”
Épp ráérős időszakomat élem, így aztán egyből örömmel elfogadtam a meghívást. Reggel persze elkéstem, Isu ezért elindult már a vonatállomás felé, de utánaeredve bőven időben voltunk. Kellemes vonatozás után megreggeliztünk Esztergomban, és irány Szlovákia. Béla felé kerültünk egy rövidet.
Isu azt mondta, a kastélyt érdemes megnézni. Igaza volt, szép volt, akárcsak a környék.
Folytattuk az utunkat Szőgyén felé. Itt megnéztük a helyi temetőben Pató Pál sírját. Eleinte fáradt voltam, előző két nap sokat tekertem a városban, éreztem az izmaimat. Ráadásul nagyon élénk ellenszélben verekedtük magunkat előre, az elég küzdelmes volt. De ahogy belerázódtam a túrába, egyre jobb lett az erőnlétem.
A szlovák autóutak elérik az 1A minőséget, ezért egyáltalán nem kellett figyelni az útfelületre, így aztán nézhettem a tájat kedvemre. Na jó, a forgalmat is néztem, de nem volt valami sűrű ezen a szakaszon. Na de aztán a Farnad és Cseke közötti szakasz már húzósabb lett, sok-sok kamionnal. Volt egy esetünk, ami során mindketten kissé bebarnítottuk a gatyánkat. Isu kb 50-100 m-rel ment előttem, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a szembesávban a balkanyarból előbukkan egy személyautó, mögötte pedig épp rágyorsított egy kamionos szorosan mögötte. Ahogy elfogyott a kanyar, a kamionos kivágódott az autó mögül, hogy előzzön. Már félig a mi sávunkban volt, amikor észrevette Isut. Azonnal visszarántotta a kamiont az autó mögé, szerintem nem volt két méter közöttük, és én már szinte láttam lelki szemeimmal, hogy ledől balra a rakomány, akkorát billentett rajta a manőver. Isu természetesen azonnal kilódult az útmenti fűre. Én is már ezen voltam, de végül láttam, hogy a kamionos visszasorol, de hát majdnem letarolta a személyautót előtte, gyanítom, hogy keményen fékeznie is kellett. Isuval egy darabig csak álltunk az út szélén, és emésztettük az adrenalint. Utólag meg is beszéltük, hogy lehet, hogy Isu láthatósági mellénye mentett meg minket, nem biztos, hogy a sofőr engem észrevett volna a sötét ruházatomban.
No de szerencsésen elértünk Koltára, ahol a helyi Jednota kínálatából szemezgettünk keveset és kellemesen bekajáltunk. Továbbindulva már kezdett lemenni a Nap, sajnos fényképet nem készítettem, mert nem adta volna vissza a felhők mögötti naplemente kellemes pasztellszíneit. Annál lelkesebben kurjongattam, annyira élveztem a látványt és a tekerést. Visszafelé Jászfalu és Csúz felé jöttünk, tükörsima úttesten, moderato forgalomban. Mivel elég rendes hátsó villogóink vannak, nem volt gond a forgalom még sötétben sem, mivel (többnyire) igazán figyelmesek voltak az autósok.
Ami pedig az elején ellenszél volt, az most szépen segített minket hazafelé, nagyon kényelmesen poroszkálva tettük meg az utolső szakaszt vissza Esztergomba.
Isuval kellemesen eldiskuráltunk az úton is, amikor nem volt forgalom, és a vonaton is.
Köszönöm, Isu, a túra megtervezését és lebonyolítását!