Majdnem összejött! Majdnem.

2025. július 12-én a Rekumbensklub által szervezett, Kék Duna Keringő fantázianéven futó körtúrára indultam.

Nem lihegtem túl a dolgot: előző este összedobtam még azt a pár dolgot, ami kellhet útközben. Elfért a hátsó táskában az egész.
A terv megvolt már:
Másnap reggel 5:40-kor ébresztő, 6:37-kor indul a sebesvonat, Kelenföldön átugrok a győri személyre. 8:25-kor Tóvároskertről Csaba majd kocsival elvisz Dunaalmásig, onnan tekerünk az előre megbeszélt ütemterv szerint.

A péntek kicsit sűrű volt (sok volt a meló, délután ingatlan-nézegetés haverral Dunaújvárosban, stb.), este átvittem a rekut az irodámba, onnan indultam másnap reggel ki a vonathoz.

Induláskor a kezem alatt bicsaklott ki a bringa oldaltámasza: elfáradt az anyag, így a láb már nem tartotta meg a bringát, mert előrecsuklott.

Nem tudtam feltenni a rekut a vonatra, mert Flirtre készültem, és nem a „Honekker busszúja” (Halberstadti, Byee sorozatú) gyorsvonati kocsikra.

A 11 perc múlva induló vonattal már lekéstem a csatlakozó vonatot, így további egy órát vártam. (Mondjuk ez is késett…)

A hátsó kerék fogaskeréksor olyan szinten megkopott, hogy már bármelyik fokozatban erősen tekerve a lánc megugrott, nem volt normális vonóerő. 20 km/h elérése is komoly kihívás volt. (Talán egy hónapja volt a lánc cserélve, mert akkor meg az szakadt el minden erősebb tekerésnél. Mert megyek, mint az állatok. 🙂 )

Neszmélyen a kompnál kiderült, hogy ismét buktam egy órát, mert az csak páros óránként indul. 🙁

Elhatároztam, hogy inkább visszamegyek Tatára.
Vagyis inkább Komáromba!
Legyen már hosszú a csiganyál a Garmin Connectben…

Aztán a hajtásprobléma annyira zavart, hogy Almásfüzitőig mentem csak, onnan vonattal haza. (Természetesen a vonat ismét késett.)

Úgy döntöttem, hogy amíg meg nem csinálom a bringát normálisan, nem megyek vele sehova!
Van egy új fűzésű DualDrive (Sachs 3×7) 20 collos kerekem, rendberakott, kitisztított váltóval, azt adaptálom. Már rég meg kellett volna csinálnom, de most mosógépre meg matracra gyűjtök. (Költözöm Dunaújvárosba majd, de ez nem ennek a blognak a témája.)
Pár dolog még kell hozzá: marokváltókarok, az első szabványos MTB lánctányért lecserélni egy szimpla, ennél többfogú, tehát nagyobb tányérra, új bowdenekre, az agyáltó váltózsinórhoz bowdenház-kitámasztást varázsolni (Csabi…? 🙂 meg ilyesmi.

Huhh!
Most kicsit ventilláltam a Tisztelt Olvasó felé, bocsi a sok betűért!