… ha már egyszer itthon maradtunk, akkor mi is túrázunk
Péntek este még az volt a terv, hogy az oroszlányi vasútállomáson csatlakozom a csapathoz, de ébredés után mégis úgy döntöttem, hogy betekerek Tatabányára. Az egyik áruház parkolójában volt megbeszélve a találkozó.
Mire odaértem, Burgi már ott várt. Meglepődött, hogy mit keresek ott, hiszen nem ez volt a korábbi terv. Kisvártatva Ádám és Jani is befutott. Pali a körforgalomnál várt bennünket. Közben jött az üzenet, hogy Isu a vonaton ül, úgyhogy gyorsan áttekertünk Oroszlányra.
Az állomásnál már ott várakozott Tamás. Kisvártatva befutott a vonat és Isu is megérkezett.
A csapat teljes létszámmal elindult Mór irányába. A valamikori bánya úton egy háromnegyed óra alatt elértünk a Vértesszentkereszti romhoz. Megmásztuk a dombot, de a kolostorromot csak a kerítésen kívülről tudtuk megnézni, mert évekkel korábban, felújításra hivatkozva lezárták.
Tamás nem jött fel velünk, hanem továbbtekert, hogy egy kis előnyhöz jusson. Valamit félreérthetett, mert a móri autóbusz állomásnál várakozott a csapatra. Szerencsére időben hívott, hogy merre járunk, így gyorsan tisztáztuk a helyzetet és Ádámmal bevártuk a kerékpárút végén. Addigra a többiek nekigyűrköztek az emelkedőnek.
Nekiindultunk mi is. Korábban jártam már ezen az útvonalon e-bike-al. Akkor nem is tűnt olyan meredeknek az emelkedő. Most, hogy a Stinger-el vállalkoztam a feladatra, már egyáltalán nem esett jól a hegymászás. Az emelkedő végén feladtam és inkább feltoltam a bringát.
Mire felértünk, addigra a többiek már a padokon pihentek. Mi is csatlakoztunk. Az szóba sem került, hogy felmásszunk a várhoz, mivel az még egy embert próbáló emelkedő lett volna.
Közel egy órás beszélgetés, anekdotázás után elindultunk és legurultunk Csákberénybe. Itt útba ejtettük a ” földből kitörő metrókocsi”-t. Néhány perc nézelődés után továbbálltunk, mert Csákvárig -ahol az ebédet terveztük- még majdnem 20 km volt hátra.
Már az út során korábban is éreztem, hogy valami nincs rendben a lábaimmal, mert néha-néha apró izomgörcsökkel kellett szembesülnöm, de mire elértünk Csákvárig, rendszeressé váltak. A dombokat csak félgőzzel tudtam megmászni, mert, amint erősebben kezdtem el pedálozni egyre erősebbé váltak a görcsök.
Végre megérkeztünk Csákvárra. A Tersztyánszky Bisztróban ültünk le ebédelni. Nem is gondoltam volna, hogy egy 8000 lelket számláló kisvárosban ennyire színvonalas éttermet találunk. Az árai kicsit magasak voltak, de az ebéd minősége és mennyisége kárpótolt bennünket.
Az ebédet követő rövid pihenő után továbbindultunk Bodmér irányába. A településig vezető út egyáltalán nem volt ínyünkre, mert meglehetősen nagy volt a forgalom és mintha egy teljesen más világba csöppentünk volna. A mellettünk elszáguldó autósok némelyikének agresszív viselkedése meghökkentő volt.
Bodmér előtt megálltunk, mert Isu úgy döntött Bicske felé veszi az irányt és hazakerekezik. Rövid búcsúzkodás után továbbindultunk Szár felé.
Reméltem, hogy az ebédszünet jót fog tenni az izomgörcsnek, de mire beértünk Bodmérra, már csak fél erővel tudtam tekerni, mert a legkisebb erőfeszítés hatására görcsöltek a lábaim. Többször meg kellett állni nyújtani, hogy tovább tudjak tekerni. Ádám és Jani velem maradt – amit külön köszönök – és türelemmel várták, míg elvánszorgok Tatabányáig.
Közben Burgi és Tamás előrement és telefonon megbeszéltük, hogy ne várjanak be, mert feleslegesen nem szerettem volna őket is feltartani. Pali úgy döntött, hogy Szárról vonattal megy Tatáig, így Ő is elbúcsúzott.
Több pihenővel végül megérkeztünk a kiinduló állomásra. Ádám felajánlotta, hogy hazavisz autóval, de ragaszkodtam hozzá, hogy két keréken megyek hazáig. Vettem néhány palack izotoniás italt, amiből kettőt azonnal magamba is döntöttem.
Elbúcsúztunk és én hazaindultam. Az út során még volt egy-két alkalom, hogy le kellett szállnom a bringáról, de stratégiát váltottam. Amikor éreztem, hogy nem tudok tovább tekerni, inkább toltam a bicajt. Végül 20:30-ra hazaértem. Így lett az eredeti 92,5 km-ből számomra 135 km, hiszen a túra távján felül, a Bokod-Tatabánya távot kétszer tettem meg.
A szenvedéseim ellenére úgy gondolom, hogy megint egy jó hangulatú és eredményes túrát tudhatunk magunk mögött.
Örülök, hogy együtt tekerhettünk
- Schieber Isu István
- Burgi
- RECUMAN
- Szeibert Jani
- Menyhárt Pali
- Horvát Tamás
Vélemény, hozzászólás?