Péntekre jó időt mondott a meteorológus ezért előző este bepakoltam a táskámba a függőágyam és a hozzá való hevedereket, hogy egy laza kerékpártúra során megpihenjek félúton majd ismét bringára feküdve haza jussak.
Éjjel megálmodtam az útvonalat és elindultam a Szentendrei-sziget csúcsa felé. Rákospalota és Káposztásmegyer elhagyása után átkeltem a Megyeri-hídon Budára, hogy a Duna parti kerékpár úton eljussak Szentendrére, ahol a korzón lévő lángososnál elfogyasszam a hagyományosnak számító eledelem.
Utamat a nemrégen felújított kerékpárúton folytattam célom felé. Hétköznap lévén nem találkoztam bringással.
Elérkezve Tahitótfaluba a Tildy Zoltán híd túloldalára mindjárt rákanyarodtam a Vízművek gátjára és ott folytattam utam a Szigetcsúcs felé.
Kisorosziban bevásároltam a helyi boltban enni- és innivalót. Innen már csak pár perc volt a végállomás.
Kifeszítve a függőágyam a ragyogó napsütésben megkezdtem az ejtőzést. Időmet az ebédem elfogyasztása után napozással, olvasással és zene hallgatással töltöttem. Ja, meg némi szunyókálással. Három és fél órát töltöttem lazítással a nap sugarainak élvezésével. Nem kell mindig 150-160 kilométert tekerni kell néha egy kis lazulás.
Dolgom (?) végeztével hazafelé vettem az irányt a szigeten végig tekerve, Horányban komppal átkeltem Dunakeszire. Az otthonom közelében már majdnem meg is lett a száz kilométer.
Azért még elbiciklizem a Szilas patak menti kerékpár útra, ne hogy már két számjegyű legyen a kilométereim száma a mai napon. Itt összefutottam sokunk ismerősével, Ádámmal akivel közösen próbáltuk megváltani a világot de nem sikerült.
Jó volt a mai nap, szinte kipihenten érkeztem haza arra gondolva, hogy máskor is csinálok ilyen megmozdulást.