Kedves Rekustársak!

Isu, és Róbert Bartha barátaim kérésére készítettem egy túrabeszámolót a Dolomitok-környéki négy napos kiruccanásunkról, mindannyiunk számára, nem titkoltan kedvcsinálónak is.

San Candidoban volt szállásunk, ami már az olasz oldalon van, pár km-re az osztrák határtól.

Innen csillagtúrákat mentünk minden nap. A városban bőven akad szálláslehetőség különböző árszinteken, jobbnál jobb éttermekkel, pubokkal, cukrászdákkal. A helyi gasztronómia jól ötvözi az olasz és osztrák hagyományokat. Mi egy apartmant foglaltunk, viszonylag jó ár/érték arányban.

Maga a táj szépsége (tudom közhely),de leírhatatlan: A Dráva forrásvidéke és a mindenfelől 3 ezres hegycsúcsok élményét még a legjobb fotók sem igazán adják vissza.

A kerékpárutak jó minőségűek, és amiatt, hogy a Dráva völgyében vezetnek, túl nagy szintemelkedésekre nem kell számítani. Eléggé népszerűek is, e-bike, túrakerékpárosok szép számmal mindenfelé. Elsősorban német, holland, olasz túrázók.

Első nap átkerekeztünk Bruneck-be, ami egy csodás hangulatú városka, tele fagyizókkal, cukrászdákkal. Oda vissza 75km körül volt az aznapi táv.

Másnap irány Cortina d’Ampezzo. Az odavezető kerékpárút csak murvás volt, használható, de nem teljesen ideális a fekvőbringáinkhoz. Útközben viszont olyan hegyeket csodálhattunk meg mint a Monte Cristallo, a vizuális élmény feledtette a gyengébb minőségű utat. Cortina d’Ampezzo mint síközpont, már most gőzerővel készül a 2026-os téli olimpiára, építkezések, útlezárások szépítések mindenfelé. Azért persze egy remek pizzát betoltunk a visszaút előtt és vissza már a párhuzamos közutat választottuk, teljesen élhető, biztonságos volt. Aznapi táv 80 km.

Harmadik nap ismét a Dráva mentén kelet felé: Lienz volt az úticélunk, de már az osztrák oldalon.

A kora délutáni városnézős pihizés, sütizés, nézelődés után 6-körül értünk vissza San Candidóba.

Táv: kb. 80 km kényelmes kerékpárúton kis szintekkel.

Következő nap nem bírtuk ki, hogy ne gyalogoljunk San Candido körül egy jót, így aznapra a biciklik is szabadnapot kaptak… Nagyon jól esett a hegyi túrázás, noha nem mentünk túl hosszút, gyönyörű helyeken sétáltunk.

Az utolsó nap még Winklern felé vettük az irányt, ahol a kocsit lerakva még áttekertünk Heiligenblutba, éppenhogy belekóstolva a Grosglockner felé vezető hegyi út ízébe.

Az idő sürgetése miatt ez tényleg csak kóstoló volt, már jóval komolyabb emelkedőkkel Heiligenblut körül.

Ez az útvonal önmagában megérdemel minimum egy teljes napot, így megszületett bennem a magától értetődő elhatározás: visszatérés minél előbb! Az ikonikus Grosglockner Hochalperstrasse vár minden bringást, csúcshódítót!

Azért sikerült kb. 50 kilométert összehoznunk még, miután kocsiba vágtuk magunkat, és irány haza.

---

Végszóként:

Ezt a térséget látni kell, az élményt semmi sem pótolja, menjetek, érdemes!

---