Kihívás teljesítve!
604km táv, több mint 3500 méter szint, 17000 kalória, sok-sok víz, 35 óra bruttó menetidő.
A rajt és cél: Kecskemét. Az útvonal középső harmadára koncentrálódott a szintkülönbség, ami még érdekesebbé tette. Kb. ötvenen vágtunk neki Kecskemét főteréről szombat reggel 7 órakor.
Kékestető leküzdése után 160 km-nél Parádsasváron egy remek gulyás hozta vissza az életkedvem. Mátra, Cserhát, Nógrád, szebbnél szebb vidékek következtek, itt ott keményebb mászásokkal, egészen Balassagyarmatig amikorra már teljesen besötétedett, de a hullámvasút maradt.
Ipolyságnál átlépés szlovák oldalra, ahonnan Párkánynál vissza. Hajnali 2:45 magasságában értem be a 378 kilométernél lévő Tokodi ellenőrző pontra, ahol életmentő levessel és minden finomsággal lettünk megvendégelve.
Még egyszer köszönöm Báthori Attila BRM-es sporttársnak, és családjának a figyelmességet!
Pár perc alvás után pirkadatkor 6,8 fokban (!) hullámvasutazás, Bajna, Gyermely Bicske, Lovasberény. Volt kontraszt rendesen a szombati napi 34 fok után…
Valahol 450 km-nél kezdett el ismét melegedni. A velencei M7 MOL-kútnál kávé, aztán támadás a maradék 150 kilóméter sík szakasz ellen!
A Sárosd-Mezőfalva-Daruszentmiklós botrányos állapotú útszakasz önmagáért beszél
(szerintem a szerencsétlen út ha tehetné, egyszerűen felgyújtaná magát…)
A Solt-Akasztó kerékpárút szerencsére kiváló minőségű, és az utolsó szakasz már viszonylag sima volt egészen a célig (vasárnap 16:13).
Üdvözlet Fórián Szabó Viktornak, akivel az éjszakai szakaszt közösen abszolváltuk, és minden túratársnak.
