Ipolyvisk
Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett kerékpár túra volt, már ami a hosszát illeti.
Előző este a meteorológiára hagyatkozva, mely szerint hideg front lesz másnap, felcsigázta a kedvem, hogy bringázni menjek, nem lesz kánikula!
Az idén még nem mentem 200 km fölé ezért ezt a távot céloztam meg. Lazára vettem az indulás idejét, fél nyolckor indultam hiszen 10-12 óra alatt meg lesz ez a táv.
Kellemes hűvös reggel fogadott a szabadban. Előrelátóan egy széldzsekit vittem magammal minden eshetőségre. Nem is volt rá szükségem csak éjfél körül de erről majd később.
A Dunakanyar kerékpárútját már számtalanszor megbringáztam. Meglepetés most sem ért, szint sem volt csak Vámosmikola után kezdett el emelkedni egy keveset. A jobb oldalamon láthattam a Börzsöny párás csúcsait, mint ősszel úgy néztek ki.
Letérve Tésa irányába igencsak megváltozott az út minősége. Egy autós meg is állított, figyelmeztetett, hogy nagyon csapni való az úttest. Kátyúk nem voltak csak gödrök. Az úttest maga nyomokban aszfaltot tartalmaz ez viszont jelentősen levon a kerékpározás élvezeti értékéből.
Ipolyviski hídon átkelve rövid pihenőt tartottam a helyiek egyetlen kocsmájában. Természetesen az élelmiszer bolt most is zárva volt. A három órás nyitást nem akartam megvárni, mivel addig még egy órát kellett volna várnom.
Ahogy kifordultam az italboltból elkezdett esni az eső. Apró szemű, őszies szemetelő eső esett majd egy órán keresztül. Nagyon élveztem ezt a 20-22 fokos esős klímát.
Ipolyszakállosra érve tudtam pótolni a hiányos élelmiszer készletem. Ipolyszalkára érve úgy gondoltam, hogy megcélzom az esztergomi vasút állomást és vonatra szállva érkezem haza. Ennek érdekében felmásztam a Burda-hegyi vízválasztóra, onnan már úgyis csak gurulni kell.
Mielőtt Garamkövesdre értem volna egy sugallatra jobbra fordulva Kéméndnek vettem az irányt és fordultam Párkány, Esztergom felé.
Nagyon jól jött ki a lépés ezért úgy döntöttem, hogy haza biciklizem nem vonatozom.
Valahol Dunabogdány tájékán ért a sötétség és még mindig nem fáztam csak éjfél körül kellett felvennem a dszekimet. A Megyeri-hídon átkelve Dunakeszi, Fót, Mogyoród, Gödöllő, Isaszeg, Pécel felé vettem az irányt azért, hogy legyen meg a 300 km. Éjjel három órára értem baj nélkül haza.